Egészségetmindenkinek... Gyakori betegségek és tüneteik A-tól Z-ig
menü

Agy és idegrendszer

Az idegrendszer az emberi test legösszetettebb és egyidejűleg legbonyolultabb része. Az idegpályák elhelyezkedése alapján központi idegrendszeri (KIR) részre és környéki rendszerre osztható; előbbihez tartozik az agy és a gerincvelő, utóbbihoz a többi idegpálya.

Az agy

Az agyban (encephalon) játszódik le mindaz, amit gondolkodásnak, érzésnek, érzékelésnek és cselekvésnek nevezünk.

Az agy a kiindulóhelye a tizenkét agyidegpárnak, melyek egyes testtájékokhoz jelzéseket juttatnak el, másrészt jelzéseket vesznek fel, továbbítanak és feldolgoznak.

Az agyat három agyhártya (meninx) borítja. Két lágyagyhártya közvetlenül az agyfelszínhez simul. Ezek egy keményebb hártyával kapcsolódnak, amely védőburkot képez az agy részére és összeköti az agy belső részeit a koponyacsont belfelületével.

Az agy belső üregei agyvízzel (liquor cerebrospinalis) kitöltöttek. Agyvíz található a két lágyagyhártya között is. A képlékeny állományú agynak, hogy alakját megtarthassa, agyvízben kell „úsznia”. Ez a folyadék egyúttal védelmet biztosít és lökésgátlóként hat. Az agyvíz beborítja az egész központi idegrendszert és jelen van a gerinccsatornában is.

Az agyat és a hártyáit érintő kórfolyamatok nagy része megváltoztatja az agyvíz összetételét. Az orvos az ágyéki csigolyák magasságában lumbalpunkcióval nyert agyvíz vizsgálatával betegségeket tud megállapítani vagy kizárni.

Az agy nagyon sok életfontos működést irányít, és különösen jól védett. Aránylag erős, csontos borítéka van. Újszülötteknél az egyes koponyacsont-lemezek még nem kapcsolódnak szorosan, megkönnyebbítve a szülési folyamatot.

Gerincvelő

A gerincvelőt az agy „folytatódásának” tekintjük, amely a gerinccsatornában lehúzódik az ágyéki szintig. Az aggyal hasonló felépítésű, és szintén agyvíz veszi körül. A gerincvelő a második ágyéki csigolya magasságában végződik, tehát nem tölti ki az egész gerinccsatornát.

Perifériás idegpályák

A környéki idegpályák két feladatot látnak el: egyrészt a külvilágból jövő érzéseket és észleléseket vezetnek a központi idegrendszerbe, másrészt a központi idegrendszer „utasításait” továbbítják az izmokhoz és a szervekhez.

Az információáramlás vagy egészen gyenge elektromos áram, vagy kémiai reakciók útján, avagy a test saját ingerátadó anyagai útján megy végbe. A központi idegrendszerben az összes információ egymással kapcsolatba jut, és feldolgozást nyer.

Vegetatív és autonóm idegrendszer

Az idegrendszer felosztható működése alapján is. A vegetatív vagy autonóm idegrendszer „önállóan” dolgozik, az akarattól függetlenül. Anélkül, hogy tudnánk róla, irányítja szervezetünk egyes működéseit, így például az egyes izmok feszességének szabályozásától a légzés, a szívműködés, avagy az emésztés szabályozásáig. Az autonóm idegrendszeren belül két nagyobb idegcsoport ellentétes működéseket irányít, mintegy kiegészítve egymást.

A szimpatikus felelős az aktivitásért, fokozott igénybevételért és energiafogyasztásért, míg a paraszimpatikus a helyreállás, energia felhalmozás irányában hat.

Szemben a vegetatív rendszerrel az akaratlagos idegrendszeren keresztül tudatos utasításokat tudunk közölni. Azt az elhatározást: „most elindulok”, az akaratlagos idegrendszer járó mozgásokra „fordítja le”. Felnőttnél azonban e rendszeren belül egyes dolgok mégis „automatikusan” mennek végbe. Tanult reflexek alapján rántjuk el a kezünket forró tűzhely érintésekor, vagy vagyunk abban a helyzetben, hogy felegyenesedve járunk.