Egészségetmindenkinek... Gyakori betegségek és tüneteik A-tól Z-ig
menü

Agy és idegrendszer

Epilepszia

Az epilepszia tünetei

Az epilepsziás görcsök rosszullétek megjelenése emberről emberre változó.

Az úgynevezett nagyrohamokat (grand mal) sokszor napokig tartó fejfájás, rosszullét, nyugtalanság, hangulatváltozás vezeti be. A rosszullét pillanatában az érintett hirtelen eszméletlenné válik, padlóra zuhan, megmerevedik, a végtagokban rángások jelentkeznek. A görcsök idején a légzés is szabálytalanná válik. Az eszméletlenség és a rángások percekig is eltarthatnak, ezt követően az érintettek mély alvás állapotába jutnak, amelyből kábultan ébrednek. Vizeletüket többnyire maguk alá eresztik, székletüket ritkábban.

Az úgynevezett kis rosszullétek (petit mal) esetén az érintettek nem esnek össze. A kis rosszullétek — különösen gyermekkorban —, sokszor csak abban nyilvánulnak meg, hogy az érintettek az éppen akkor végzett tevékenységüket rövid ideig — akár csak néhány pillanatra — abbahagyják, miközben maguk elé merednek. Utólag ezeknek az állapotoknak nincsenek tudatában. Éppen ezért ezeket a fajta rosszulléteket ,nappali álmodásnak" is szokták tartani.

Elsősegély görcsrohamok esetén

  • Először is távolítsunk el minden olyan tárgyat, amely görcs közben sérüléseket okozhat.
  • A görcsölő egyént csak akkor vigyük egy másik helyre, ha az okvetlenül szükséges. 
  • A görcsölő embert ne fogjuk le és ne próbáljuk a rángásokat megakadályozni. 
  • A fogak közé ne próbáljunk betenni semmit.
  • A nyaknál szoros ruházatot lazítsuk meg.
  • A szabálytalan légzés ellenére a szájból szájba lélegeztetés szükségtelen és nem is ajánlott. A roham utáni alvás állapotában fordítsuk a beteget oldalára, és hagyjuk, hogy kialudja magát.

Három percnél tovább tartó vagy gyors egymásutánban ismétlődő rosszullétek esetén azonnal hívjunk orvost.

Halántéklebeny-rohamoknál gyakran nincs eszméletvesztés, az érintettek ilyenkor percekig „furcsán" viselkednek : matatnak, csámcsognak, nevetgélnek.

A gócos rosszullétek rángásokat okoznak, amelyek kezdődhetnek az egyik arcfélen vagy a kézen, és fokozatosan kiterjedhetnek az egész testfélre.

Status epilepticusról akkor beszélünk, ha a tudat feltisztulása nélkül egymást követik a rohamok. „Epilepsiáról" először csak akkor beszélhetünk, ha görcsös rosszullétek újra és újra jelentkeznek. A gyermekek lázas görcsállapotai, cukorbetegek alacsony cukorszint miatt kialakuló görcsei nem tartoznak az epilepsia körébe.

Okok

A görcsrohamokat az agyi idegsejtek kóros elektromos kisülései váltják ki. Ezeknek okai a következők lehetnek: szülési károsodások, gyulladásos folyamatok, agyi sorvadásos folyamatok, anyagcsere-betegségek, agysérülések, agydaganat, mérgezések, és nagyon sokszor alkoholmérgezés. Vannak esetek, amikor az epilepsiának az oka ismeretlen.

Megbetegedési kockázat

Az agy daganatos megbetegedései és súlyos sérülései esetén megnő az epilepsia kialakulásának kockázata. Ugyanez érvényes azokra a gyerme-kekre, akik a szülés idején oxigénhiányban szenvedtek.

Lehetséges következmények és szövődmények

Szervi következmények

A nagyrohamoknál az elesés, összeesés nagyfokú sérülésveszéllyel jár. Gyakoriak a nyelv harapásos sérülései is. Az epilepsiások görcsrohamai nemcsak önmagukat, de másokat is veszélyeztethetnek. Ilyen például, ha közlekedés közben jelentkeznek. A gyors egymás után következő rosszullétek életveszélyes állapotot eredményezhetnek. Egyes gyermekeknél a betegség a felnőttéváláskor megszűnhet.

Szociális következmények

Felfogásunk az epilepsiabetegségről még ma is sokszor túlhaladott, maradi elképzelésektől befolyásolt. Ettől a rejtélyes betegségtől való öntudatlan félelem sok embert visszarettent. Az ilyen előítélet és kiközösítés az epilepsiás beteg számára igen bántó. Az, hogy az epilepsiások társas élete más emberekétől mennyiben tér el, attól függ, mennyire tudjuk a rosszulléteket gyógyszerekkel uralni, illetve mennyire zavaróak a gyógyszerek mellékhatásai. Epilepsiások csak akkor kaphatnak jogosítványt, ha bizonyos feltételeknek megfelelnek. Ezen feltételek közé tartozik a bizonyos meghatározott ideig tartó rohammentesség, A családalapításra készülő epilepsiásoknál fölmerül a kérdés, vajon örökletes-e a betegségük. Ezt a kérdést általánosságban nem lehet megválaszolni, ilyenkor forduljunk mindig orvoshoz, vagy keressünk fel epilepsiakezelésben jártas szakembert. Alapjában véve az epilepsiaheteg nőknek nem kell lemondaniuk a gyermekáldásról. Előre megtervezett terhesség esetén mindenesetre forduljanak tanácsért az orvoshoz.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia általános irányvonalai a következőképpen hangzanak:

— Azok a nők, akik már több éve rohammentesek, a terhességük előtt szüntessék be a gyógyszerszedést.

— A gyógyszerszedésre szoruló nők 90%-ának jó esélye van egészséges gyermeket a világra hozni. Az anya epilepsiájának vagy annak kezelése következtében 2-3-szorosára nő a fejlődési rendellenesség kockázata.

— Azok a nők, akik a terhesség első harmadában kérnek orvosi tanácsot, ne hagyják magukat rutinszerűen terhességmegszakításra rábeszélni. Ma már lehetőség van terhesség alatti vizsgálatokkal a fejlődési rendellenesség kialakulását előre jelezni.

— A különböző gyógyszerek káros hatásának kockázata a terhesség egyes szakaszaiban más és más. Mindenesetre nem tanácsos a terhesség ideje alatt olyan új gyógyszerre áttérni, amelynek kockázata nem eléggé ismert.

— Az epilepsia-gyógyszerek terhesség alatti elhagyása rosszullétek jelentkezéséhez vezethet, és ez nemcsak az anyát érintheti, hanem károsíthatja a gyermeket is.

— Nem ismeretes, hogy az anyatejjel kiválasztott csekély mennyiségű gyógyszer káros lenne a gyermekre.

Epilepsiás gyermeket hagyjunk olyan normálisan felnőni, amennyire csak lehetséges. A foglalkozás megválasztásánál lehetőleg kerüljük azokat, amelyeknek gyakorlása közben egy esetleges rosszullét magát a beteget vagy másokat veszélyeztethet. A rohamoktól szenvedő gyermeket 6 éves korig lehetőleg ne részesítsük oltásokban. A későbbiek során egy-egy oltás javallatát beszéljük meg mindig a kezelőorvossal.

Megelőzés

Az epilepsziabetegséget magát nem lehet megelőzni. Mindenesetre az epilepsziabetegek kezelése csaknem kizárólag abból tevődik össze, hogy megelőzzük a görcsrohamokat.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Akkor, ha görcsös rohamok jelentkeznek. A rosszullét és a kísérő jelenségek jellegétől függően. időnként agyvízvizsgálatokra van szükség, emellett elengedhetetlen az EEG-vizsgálat, valamint az agyi computertomográfia. Vannak esetek, amikor az orvos már a rohamok leírásából meg tudja állapítani, hogy epilepsiáról van-e szó.

Öngyógyítás

Átgondolt életmóddal nagyon sokszor csökkenthető a rohamok száma. Alvásmegvonás és alkoholfogyasztás elősegítik a görcsrohamokat.

Kezelés

Sikeres kezelés az epilepsiások 50-60 százalékát rohammentessé tudja tenni, és 20-30 százalékban lényeges javulást eredményez. Ilyen eredményeket csak azok az orvosok tudnak elérni, akik járatosak az epilepszia kezelésében.  Lehetőség szerint meg kell kísérelni egyetlen gyógyszerrel kijönni. Sokszor eltarthat hónapokig is, amíg a megfelelő készítményt és a helyes adagolást megtaláljuk, mivel az egyes betegek érzékenysége eltérő. Ez a gyógyszeres beállítás — elsősorban gyerekek esetében — kórházi felvételt is igényelhet. Az ellenőrzést szolgálják az EEG-vizsgálatok, és a gyógyszermennyiség vérszint-meghatározása. A gyógyszerbevétel önhatalmú megváltoztatása a kezelési eredményeket hosszú időre semmissé teheti.

2-3 éves rohammentes időszak után az orvos megkisérelheti a gyógyszerek fokozatos, lassú csökkentését: ezen időszak akár fél-egy évet is igénybe vehet. Ellenőrzésként ismételten az EEG szolgál. Valamikor az egész életen át szükséges a gyógyszereket szedni. Ha epilepsziaellenes gyógyszerekkel együtt más készítményt is szed a beteg, gondolnunk kell arra, hogy különböző együtthatások jelentkezhetnek.