Marcel Mauss: Szociológia és antropológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2. kiadás, 2004. 553 p.

Marcel Mauss a francia etnológia és antropológia megteremtője és egyik legnagyobb hatású elméleti szakembere. Elméleti munkásságának fontos eredménye volt a társadalmi élet intézményeinek és reprezentációinak konkrét körülmények között megnyilvánuló teljességét értelmező 'társadalmi tény' fogalmának megalkotása.

Marcel Mauss: Szociológia és antropológia. Fordította Saly Noémi és Vargyas Gábor, szerk. Fejős Zoltán, Osiris Kiadó (=Osiris Könyvtár), Budapest, 2004, 2. kiadás, 553 p.

A kötet Claude Lévi-Strauss válogatásában és bevezetőjével Marcel Mauss tanulmányait gyűjti össze. A kötet a francia antropológus olyan híres tanulmányait tartalmazza, mint az „Ajándék”, a „Mágia” és a „Test technikái”. A kötetet Karády Viktor rendezte sajtó alá illetve írta utószavát.

A magyar fordítás első kiadásáról rövid ismertetést adott Pléh Csaba.

Mauss munkájának korai kelet-európai felfedezésének lehetséges okairól Rév István a következőket írta: „Nincs mit csodálkozni azon, hogy a hatvanas években először a piaccal szembeni ellenérzéseikről értekező antropológusokat - elsősorban gazdaság-antropológusokat - fordították le lengyelre, oroszra és magyarra. Sahlins, Eric Wolf, Service, Dalton, Bohannan, Godelier és Malinowski munkái felszabadító hatással voltak az egyre tevékenyebb, sokszínűbb és (az antropológiai értelmében) primitívebb régióbeli társadalomtudományi gondolkodásra.

Marcel Mauss ajándékról szóló esszéje nemcsak széles körben olvasott volt, de mintha modellt is kínált volna a kritikai szociológusok számára, akik egy nem központosító gazdaság és társadalmi integráció lehetőségeit kutatták. Az ajándék, a reciprocitáson alapuló csere felfedezése éppen jó időben jött: ekkor kezdett szemet szúrni a második gazdaság, a háztáji, a házépítő kaláka jelensége; olyan együttműködési formák, amelyek a központ hatókörén kívül, sőt annak ellenében alakultak ki. A reciprocitás modellt kínált mindannak leírására, ami a spontán, önkéntes és öntevékeny civil szolidaritás megnyilvánulásának látszott, amely maga lehetett volna a kommunista civil társadalom. Ezek a körök és hálózatok látszottak a központ látókörén kívül működő sikeres és sokra hivatott önvédelmi enklávéknak, szemben és szembeszállva a központosítás individualizáló, elidegenítő világával.” Rév István: Retrotópia. A kritikai gondolkodás primitív fordulata. Beszélő, 1998, 12. sz.

Rövid életrajz itt.