A TELEPÍTÉST VÉGZŐ SZERVEK JOGKÖRE, MŰKÖDÉSE

Magyarországon a II. világháború után elhatározott telepítések - németek kitelepítése, országon belüli áttelepítések, szlovák-magyar lakosságcsere - végrehajtásában több állami hivatal vett részt. Ahogyan időszakonként változott a telepítések motivációja, úgy az egyes szervek jogköre, tevékenységének szabályozottsága, egymáshoz való viszonya más-más hangsúlyt kapott. A működésüket meghatározó törvények keretjellege, a felügyeletet ellátó miniszter utasításainak ellentmondásossága, valamint a jogi szabályozottság és a valódi tevékenységük közötti eltérések nemcsak a gyakorlatot követni képtelen hivatali apparátus gyengeségeit, hanem az országban általánossá váló jogbiztonság hiányát is jelzik. S mint ahogyan a különböző telepítési akciókat a szervezetlenség, a kiszámíthatatlanság, az önkényeskedés, a vagyoni visszaélések egész sora jellemezte, úgy ezek a hivatali apparátusról is elmondhatók.

 Tevékenységüket, munkájukat az elvi, szakmai szempontok helyett a direkt politikai indíttatású beavatkozások határozták meg. Az egymáshoz való alá-fölé-mellérendeltségi jogviszony, valamint a gyakorlati végrehajtás szakmai követelményei, a politikai hatalmi harc függvényében változtak. A jogkörökben meglévő átfedések a hivatalok presztizsharcában is tükröződtek, és kaotikus állapotokat idéztek elő.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. május 10-i hatállyal életbe lépő 1710/1945. M.E. számú rendelete a Népgondozó Hivatal felállításáról intézkedett. Feladatát elsősorban az országban tartózkodó menekültek elhelyezésében, 'továbbá a fasiszta németek kitelepítésével kapcsolatos tennivalók' ellátásában jelölték meg. A Hivatal szervezetének kiépítését vezetőjére - Szepessy Gézára és Iványi Jenőre - bízták. A szükségletnek megfelelően jogában állt az ország területén kirendeltségeket felállítani, rendeleteket kiadni, 'ezeket azonban kibocsátásuk előtt, rendkívüli sürgősség esetén pedig nyomban kibocsátásuk után köteles a belügyminiszternek bemutatni, aki jóváhagyásuk tárgyában a népjóléti miniszterrel egyetértve határoz.' Kimondta a rendelet továbbá, hogy a különböző hatóságok a Hivatal tevékenységét támogatni, az általa kiadott rendeleteket pedig végrehajtani kötelesek. A Hivatal felügyeletét a minisztertanács a népjóléti, a földművelésügyi és a belügyminiszterre bízta.

Hatáskörének kiterjesztésére 1945. július 1-jén a 3820)1945. M.E. sz. rendeletben meghatározottak szerint - amely a magyarországi német nemzetiségű lakosság nemzethűségét igazoló járási bizottságok létrehozását, irányítását és ellenőrzését, valamint az igazolások eredményének figyelembevételével a németek internálását és összeköltöztetését bízta rá - került sor.[1] Ugyanakkor a Hivatalt kizárólag a belügyminiszter felügyelete alá helyezte.

Ezzel csaknem egyidőben, 1945. június 22-én a Földművelésügyi Minisztérium egy elnöki rendelettel életre hívta az Országos Földbirtokrendező Tanács Telepítési Hivatalát. Vezetője Köllő Zoltán gazdasági felügyelő lett. Irányítását és ellenőrzését az OFT a Földhivatal igazgatója révén végezte. Feladata azoknak az igényjogosultaknak a földhöz juttatása volt, akik saját lakóhelyükön már nem kaphattak földet, de vállalták, hogy az ország más területeire áttelepülnek.

Ily módon a Népgondozó Hivatal és az OFT Telepítési Hivatalának jogköre átfedte egymást, ami első perctől kezdve a két hivatal szembenállását idézte elő. S ezt az a kiegészítő rendelkezés sem tudta megszüntetni, amely - 1945. július 2-án - a telepítés szervezettsége, egységessé tétele érdekében a földreform végrehajtásával kapcsolatos belső áttelepítéseket is a Népgondozó Hivatal hatáskörébe utalta. Meghagyta viszont az OFT hatáskörében a nagyobb ingatlanok betelepítését. Ezzel egyidőben a két hivatal szoros együttműködését, a két szervezet munkájának elvi síkon történő összehangolását írta elő.[2] Ennek megvalósítását azonban az érintettektől senki nem kérte számon.

A Népgondozó Hivatal Telepítési Főosztálya jogosítványainak tisztázását követően négy kirendeltséget hozott létre, amelyeket további kerületekre és körzetekre osztott.[3]

BELÜGYMINISZTÉRIUM
ORSZÁGOS NÉPGONDOZÓ HIVATAL
SZOCIÁLIS FŐOSZTÁLY		TELEPÍTÉSI FŐOSZTÁLY
TELEPÍTÉSI KIRENDELTSÉGEK
Észak-Nyugat Magyarországi	Budapest környéki	Dél-magyarországi	Észak-Kelet Magyarországi
Kerületek	Kerületek	Kerületek	Kerületek
Körzetek	Körzetek	Körzetek	Körzetek

 

A kirendeltségek, a körzetek, a kerületek száma azonban több ízben - egyes mozzanataiban nem követhető módon - változott, átalakult. Például a hivatali szervezet felállítása után alig néhány hónappal, 1946 január első napjaiban a Budapest környéki kirendeltség vezetőjének javaslatára a fővárostól északra lévő körzetet ketté osztották.[4] Vélhetően közrejátszott ebben a küszöbön álló kitelepítésekkel megszaporodó feladatok sokasága. A körzet- és kerületvezetői hivatalokhoz a belső áttelepítésekkel összefüggő tevékenység tartozott.[5]

Körzet	Székhely	Illetékesség	Személyzeti beosztás
			Körzetvezető	Körzetvezető helyettes	Telepfelügyelő
I.	Nagymaros	Hont, Nógrád vm., valamint a váci, gödöllői, aszódi, nagykátai, gyömrői járások	Fazekas Zoltán	Kraczhun István	Keszthelyi László
II.	Vecsés	monori és központi járások, valamint Cegléd, Újpest, Rákospalota, Pestszentlőrinc	Chytyl Márió	Tallián Béla	Merschitz Ferenc

 

A potsdami határozatokat követően bizonyossá vált, hogy valamilyen mértékben Magyarországról is lesznek kitelepítések. Ennek ellenére azok technikai előkészítésével, átgondolásával 1945 december végéig, a kollektív bűnösséget kimondó rendelet megjelenéséig érdemben senki sem foglakozott. Akkor is csak a következők kerültek nyilvánosságra:'6.§ Az áttelepítés végrehajtásának irányítására és ellenőrzésére a belügyminiszter miniszteri biztosokat küldhet ki. A miniszteri biztosnak az áttelepítéssel kapcsolatosan kiadott rendelkezéseit minden közigazgatási hatóság és hivatal köteles haladéktalanul végrehajtani. A miniszteri biztos rendelkezik a végrehajtásnál szükséges karhatalommal.'[6]

Számos kérdésben pontatlan a végrehajtás részletes szabályozásáról intézkedő 70 010/1946. B.M. sz. rendelet is.[7] A néhány nappal később napvilágot látott végrehajtási utasítás ugyan a kitelepítési miniszteri biztosok jogkörét többé-kevésbé szabályozza, de nem rendelkezik a telepítések különböző részterületeinek végrehajtására létrehozandó bizottságok személyi összetételét, müködésének rendjét, ellenőrzését, az általuk elkövetett jogsérelmekkel kapcsolatos jogorvoslat lehetőségét - hogy csak a legfontosabbakat említsük - illetően. Ismét előírta a miniszteri biztosnak és a Földművelésügyi Minisztériumnak a belső telepítésekkel kapcsolatos együttműködését, de annak mikéntjét nem szabályozta. Nem derül ki a kormánybiztosoknak a Népgondozó Hivatal szervezeti felépítésében elfoglalt helye, ellenőrzésük módja sem.

A rendeletek hiányosságaiban közrejátszhatott, hogy a politikai döntést követően 1945 december második felében a kitelepítésekkel kapcsolatos törvénykezési folyamat felgyorsult. Gyakorlatilag csak napok választották el a rendeleti szabályozást, a hivatali apparátus kiépítését és a tényleges telepítéseket. A Népgondozó Hivatal végül 1946 első napjaiban sebtében két kitelepítési kirendeltséget állított fel, 300-300 alkalmazottal. Az I. számú kirendeltséget dr. Benczúr Gyula irányította. Később a tavasz folyamán - a kitelepítések meggyorsítása érdekében - újabb kormánybiztosságokat szerveztek. Az alkalmazottak létszáma az egyes időszakokban a kitelepítések nagyságrendjének függvényében változott.[8]

 

A kitelepítési kirendeltségek szervezeti felépítése[9]

 

MINISZTERI BIZTOS
KIRENDELTSÉGVEZETŐ
CSOPORTOK
Ellátó	Leltározó	Szerelvény összeállító	Ingóság összeszedő	Mentesítő	Névjegyzék összeíró	Számvevőszék	Rendőrség

 

A kitelepítéseknél foglalkoztatottak száma 1946-ban[10]

Hónap	Polgári személyek	Karhatalom	Nyomozók
			Politikai	Bűnügyi	Összesen
Január	109	536	7	-	7
Február	107	606	14	12	26
Március	214	671	14	12	26
Április	361	1 217	28	25	53
Május	365	1 866	49	43	92
Június	374	1 842	49	43	92
November	318	327	26	18	44

 

A nyári-őszi hónapokban, a kitelepítések felfüggesztésekor a karhatalom létszámát fokozatosan csökkentették, illetve eredeti állomáshelyükre irányították vissza.

A szervezetlenül, átgondolatlanul megkezdett telepítés, valamint a végrehajtó szervek alkalmazottainak viselkedése az érintetteken kívül a lakosság jelentős részének élénk tiltakozását és erőteljes kritikáját váltotta ki.

'Több községem elöljárósága (Pilisborosjenő, Visegrád, Dunabogdány stb.) azt jelenti, hogy Gaál Mihály járási kerületveztő a községben élelmiszer-rekvirálást tart, és kocsival szállítja el az összegyűjtött lisztet, zsírt, babot stb. állítólag a Budakalász községben működő hivatali személyzet ellátására' - írja a szentendrei járás főjegyzője.[11] Hasonló, vagyoni szabálytalanságokat, jogtalan és mértéktelen élelmiszer-elkobzásokat kifogásolt a Közellátási Minisztérium ellenőre is. A miniszteri biztos válaszában azonban leszögezte: 'Ezt a két kitelepítési kirendeltséget éppen a fokozott munka miatt olyan módon kell élelmezni, mely a jelenlegi általános élelmezési nívót meghaladja, és különösen a karhatalmat, valamint az állandó anyagi kísértés szélén lévő hivatalnok személyzetet már önmagában távol tartani képes attól, hogy a kísértésnek engedjen.'[12] A rekvirálásokra - hangsúlyozza a válasz - a svábok ellátása miatt volt szükség, mert nem rendelkeztek az utazás idejére megfelelő mennyiségű tartalék élelmiszerrel.

A Budapest környéki németajkú községek kitelepítése épp csak elkezdődött, amikor ismét föllángolt a vita a kitelepítési miniszteri biztos és az OFT Telepítési Főosztálya között. Az OFT a miniszteri biztos együttműködési készségét hiányolta, a kitelepítések szervezetlensége miatti vagyonpusztulásra hívta fel a figyelmet és nehezményezte, hogy 'nem földműves foglalkozású egyének részint hatósági intézkedés, részint a politikai pártok akciója folytán, sok esetben önkényesen telepedtek be.'[13] Ezért - szögezi le az OFT - törvényadta jogával élve, ezeket a juttatásokat nem veszi tudomásul, és a jogosulatlanok ellen felülvizsgálatot kezdeményez. A különböző hivatalok között meglévő napi konfliktusok, a ki-és áttelepítések tapasztalatai felerősítették a telepítést végzők tevékenységének összehangolására és ellenőrzésére irányuló törekvést. Természetesen az egyes pártok más-más szempontot szem előtt tartva tették meg javaslataikat. A Kis Újság - a Független Kisgazdapárt lapja - február 21-i számában az első oldalon közölte a hírt a telepítési hivatalok átszervezéséről. Megnyugvással állapítják meg, hogy az idáig 'sok ágban futó és sok szempontból rendezetlen telepítési kérdés' megoldást nyer. A tervezet szerint a Kormánybiztosság kizárólagos hatáskörébe tartoznának a belső telepítések, és azt természetesen a Földművelésügyi Minisztérium irányítaná.

A tavasz folyamán a minisztertanács is többször foglalkozott a telepítést végző hivatalok tevékenységének hatékonyabbá tételével. Végül április elején született meg az a megegyezés, amely a belső telepítésekkel járó jogosítványokat visszaadta az Országos Földbirtokrendező Tanács Telepítési Hivatalának, 'mert eddig a szakszerűség hiányzott ezen a téren'.[14]

A Népgondozó Hivatal belső telepítési jogkörének megszüntetését az 1946. IX. tc. mondta ki. A Földbirtokrendező Tanács az Országos Földhivatal Telepítési Főosztályaként működött tovább. A Népgondozó Hivatal külső szerveit - kerületeit és körzeteit - a Megyei Földhhivatalokba osztották be. Ezzel egyidejűleg a volt sváb vagyonok ellenőrzésére, valamint a telepesek gazdasági irányítására telepfelügyelőket kellett alkalmazni.[15]

A Népgondozó Hivatal hatásköre tehát 1946 május elejétől a menekültek elhelyezésére és a németek kitelepítésére korlátozódott. A szétválasztott és jól elkülönített hatáskörök azonban önmagukban nem oldották meg az egymással rivalizáló hivatalok kapcsolatát, együttműködését. Hónapokkal később (július 26.) a Bács-Bodrog vármegyei Földbirtokrendező Tanács azért élt panasszal a belügyminiszternél, mert a Népgondozó Hivatal többszöri ígérete ellenére egyetlen egy kitelepített német község névjegyzékét sem adta át. Ezért az OFT a végleges juttatási eljárást és az ezzel kapcsolatos műszaki munkákat nem tudta elvégezni. A törvényi kötelezettség pótlólagos teljesítésére az OFT 48 óra haladékot adott. Ellenkező esetben - hangsúlyozza a beadvány - a végleges juttatásokban beállott késedelem miatt a felelősséget a Népgondozó Hivatalra hárítják, mert a rendelet (185 000/1946. F.M. sz. 14.§.) a 'kitelepített lakosság névjegyzékének megküldését kötelességévé teszi.'[16]

Nehezen nyugodtak bele hatáskörük csorbításába a községi földigénylő bizottságok is, amelyekkel a Megyei Földbirtokrendező Tanácsok még hosszú hónapokig tartó harcot folytattak ellenőrzési, feloszlatási jogaik érvényesítéséért. Az egész ország területére jellemzők voltak azok az ellentmondások, amelyeket szintén jelzett a Bács-Bodrog megyei hivatal: 'A Tanács működését akadályozza a ki-és betelepítések rendszertelen volta, különösen a rátelepített községekben élő nincstelen tömegeknek az ellátása és jogos panaszaiknak kielégítetlensége, ...a politkai pártoknak és egyéb illetéktelen szerveknek beavatkozása a földreform lebonyolításába, ...a földigénylő bizottságok megbízhatatlan, fegyelmezetlen munkája, magatartása, melynek folytán lehetetlenség végleges, befejezett helyzetet teremteni.'[17] Általános panasz: a Bizottságok korábban minden jogalapot nélkülözően elvették igazolt és nem volksbundista svábok ingatlanait, gazdasági felszereléseit, amiről a Megyei Tanácsot nem tájékoztatták. Az elkobzott javakat sokszor teljesen indokolatlanul a jómódú őslakosság között osztották fel, és nem a rászoruló telepeseknek juttatták. Általában a Tanács rendelkezéseinek - adatszolgáltatás, jelentéstétel - nem tesznek eleget, a juttatási tervezeteket önkényesen megváltoztatják.[18]

A nyári hónapokban, a kitelepítések szünetelésének időszakában az unatkozó karhatalmi személyzet viselkedése több községben fölháborodást okozott. A kitelepítést végző karhatalom létszáma - ami a fentebb közölt statisztikából is kitűnik - sok esetben indokolatlanul magas volt. Irányításukat közvetlenül a belügyminisztérium végezte, de kötelességükké tették a vármegyei kapitányságok utasításainak figyelembevételét is. A kettős 'parancsnokság' nemcsak sok zavart okozott, de jó lehetőséget teremtett a visszaélések elpalástolására, a felelősség áthárítására. A kitelepítések szünetelésekor 60-70 %-ban feleslegessé váló, de el nem bocsátott személyzet tagjai vadászatokat, mulatozásokat rendeztek, ami a községek állandó rendőreinek viselkedését, fegyelmezettségét károsan befolyásolta.[19]

A folyamatosan támadások kereszttüzében álló Népgondozó Hivatal átszervezésére - amire a belügyminiszter az 1946. június 25-i minisztertanácson tett javaslatot - jó okot szolgáltatott a szlovák-magyar lakosságcsere végrehajtása. A belügyminiszteri előterjesztéssel ellentétben a minisztertanács nem fogadta el a NH hatáskörének módosítását. Az új feladat megoldására egy külön, újonnan felállítandó szervezet létrehozását tartották szükségesnek. Sőt még azt is kikötötték, hogy a NH jelenlegi tisztviselői a szlovák-magyar lakosságcsere lebonyolítását végző hivatalnál státuszba nem vehetők, esetleg csak mint szerződésesek alkalmazhatók.[20]

A testület döntése értelmében a Népgondozó Hivatal 1946. június 30-án (7310)1946. M.E. sz. rendelet) megszűnt. A magyarországi német lakosság Németországba történő áttelepítésének teendőit a Belügyminisztérium, míg a hatáskörébe tartozó egyéb szociális ügyek intézését a Népjóléti Minisztérium vette át.[21]

A kitelepítést végző miniszteri biztosságok szervezeti felépítése tehát gyakorlatilag nem változott, csupán a közvetlen belügyminiszteri irányítás jelentett újdonságot. Megmaradt a pártoknak az a törekvése is, hogy az egyes bizottságokba - mentesítő, leltározó, névjegyzék összeállító - saját pártagjaikat minél nagyobb számban delegálják. Így a paritásos alapon felépülő hivatalszervezet körül időről időre föllángoltak a viták. A kitelepítések újraindításakor, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a tervezett létszám áttelepítésére már aligha lesz mód, különösen a mentesítő bizottságok összetétele és munkálkodása került előtérbe. 1946 nyarától három - korábban több - mentesítő bizottság működött, amelyet egy elnök és négy tag alkotott. A bizottságokban helyet foglaló személyeket - néhány kivételetől eltekintve - két-három hónaponként leváltották a korrupció elkerülése, a részrehajlás megelőzése, a delegáló pártok visszahívása vagy a tagok lemondása miatt.

 

MAGYARORSZÁG TERÜLETÉN 1946-1947-BEN MŰKÖDŐ MENTESÍTŐ BIZOTTSÁGOK[22]

Bizottság	Működési terület	Tagjai és pártállásuk
I.	Fejér, Tolna vm.	dr. Pók Lajos eln.	FKGP
		Németh János	MKP
		Faludi Gábor	SZDP
		Tassy János	NPP
		Hazai Andor	Szakszervezti Tanács, MKP
II.	Vas, Baranya, Somogy vm.	dr. Falusi Sándor elnök	Szakszervezeti T. NPP
		Schumann Ferenc	MKP
		Pálfi Róbert	FKGP
		Zontagh Ernő	SZDP
		Szűcs Ernő	NPP
III.	Bács-Bodrog, Veszprém, Esztergom, Komárom vm.	Stefani György elnök	FKGP
		Bősze József	MKP
		dr. Pályi István	NPP
		dr. Zámbó László	SZDP
		Fülöp Gyula	Szakszervezeti T. Pártonkívüli

 

Bár a Gazdasági Főtanács már 1946. augusztus 10-én a 'német lakosság kitelepítésének, valamint a kitelepített lakosság vagyonának hovafordítása és a magyar-csehszlovák lakosságcsere (áttelepítés) ügyének egységes intézése' mellett foglalt állást, 1947 tavaszáig a két szervezet külön hivatali apparátussal, egymással párhuzamosan tevékenykedett. Fenntartásuk, a telepítések finanszírozása azonban folyamatosan egyre súlyosabb terheket rótt a költségvetésre.[23]

A Magyarország és Csehszlovákia között 1946. február 27-én létrejött lakosságcsere-egyezmény értelmében az országra háruló áttelepítési feladatok ellátására a miniszterelnök 1946. július 12-én - a minisztertanács jóváhagyásával - dr. Jócsik Lajos szövetkezetügyi államtitkár vezetésével Áttelepítési Kormánybiztosságot hozott létre. A kormánybiztosság vezetője e minőségében a miniszterelnök útján a minisztertanácsnak volt alárendelve. Jócsik Lajos a Kormánybiztosság szervezési költségeiről, feladatáról, munkájáról készített javaslatát az 1946. július 17-i minisztertanács ülésén terjesztette elő. A Gazdasági Főtanács képviselője azonban a költségvetés tételeit túlzottnak tartotta, ezért az ülésen - kérésére - az előterjesztés felülvizsgálatát rendelték el.[24]

Az Áttelepítési Kormánybiztosság 1946 augusztus elején kezdte meg működését, de konkrét hivatali szervezetének kiépítése, működésének szabályozása még 1947 elején is váratott magára. Joggal érték hát támadások a Kormánybiztosság vezetését mind a hazai politikai pártok, mind a csehszlovákiai magyarság különböző szervezetei részéről.

A Szlovákiai Demokrata Magyarok Tanácsa a magyar belügyminiszterhez eljuttatott memorandumában szorosabb együttműködést, véleményük figyelembevételét és a hivatalnál meglévő visszaélések azonnali megszüntetését kéri. Kifogásolják, hogy a Kormánybiztosság alkalmazottai helyismerettel nem rendelkező emberek, akik közül sokan hivatalukat vagyonszerzésre használják fel, s akik nem ismerik a felvidékiek gondolkodását sem. Ezért azonnali hatállyal szükségesnek tartják a Kormánybiztosság átszervezését, egy új kormánybiztos kinevezését, aki teljes, egész emberként irányíthatná a szervezetet.[25]

A miniszterelnökség szakemberei által tartott hivatalvizsgálat a Kormánybiztosság munkáját elégtelennek minősítette, amit szervezeti, gazdasági, pénzügyi és politikai nehézségekre vezetett vissza. Mindenekelőtt azonban a felkészült szakemberek hiányára hívták fel a figyelmet. Nemcsak az alkalmazottak, de a vezetők nagy része sem rendelkezett még az alsófokú közigazgatáshoz szükséges szakismeretekkel sem. Így a Kormánybiztosság egyáltalán nem tudta ellátni azokat a közigazgatási feladatokat - állampolgársági kérdések, beköltözési engedélyek, szlovák kitelepítési hatóság ellenőrzése -, amelyek hatáskörébe tartoztak. Sőt 'eddig a rendeletek sorozatát kellett volna kiadnia az alsófokú hatóságokhoz, ...de képtelen még a legegyszerűbb rövid utasítás megszövegezésére is. A Kormánybiztosságnak a rábízott különleges feladat elvégzésével kapcsolatban már több kormányrendeletet, illetőleg miniszteri rendeletet kellett volna kiadnia a népcsereegyezmény, illetőleg a vegyesbizottsági véghatározatok végrehajtásával kapcsolatban, de eddig még arra sem volt képes [1947. január. 17.- szerz.], hogy a Kormánybiztosság hatásköri rendeletét megalkossa...'[26] Hasonlóan súlyos hiányosságokat tárt föl a vizsgálat a szervezet többi osztályánál. A hivatal munkáját mindezek mellett a direkt politikai beavatkozások is nehezítették. A Kormánybiztosság vezetője, Jócsik Lajos - aki a Nemzeti Parasztpárt tagja volt - maga is igyekezett a szervezeten belül pártja számára pozíciókat szerezni, így az alkalmaztatásnál nem annyira a szakértelem, hanem a pártbéli hovatartozás döntött.[27]

'Mindez azonban még nem lett volna nagy baj. A baj ott kezdődött, amikor a pártok rájöttek, hogy a kormánybiztosságon keresztül (a föld, ház, lakás, munkaalkalom, stb. útján) tömegek lesznek mozgathatók, tehát párttag toborzás szempontjából a kormánybiztosság fontos szerv. Ezzel a felismeréssel elkezdődött a kormánybiztosságon belül és kívül a párttagszervezés, a kormánybiztosságon belül a pártpozíció-szerzés. Ebben a munkában jelenleg a két munkáspárt tűnik ki leginkább'- írják a vizsgálatot végző szakemberek.[28]

A feltárt körülmények miatt javasolták a Kormánybiztosság munkájának politikamentessé tételét, a pártok közvetlen beavatkozásának megszüntetését, továbbá azoknak az intézkedéseknek a meghozatalát, amelyek elősegíthetik az áttelepítendő magyarok egzisztenciájának biztosítását. Ennek érdekében tehát a további belső telepítések azonnali felfüggesztését, a jogosulatlan vagy érdemtelen telepesektől az ingatlanok visszaszerzését, és kedvezményes kölcsön biztosítását kérték. A szervezeti hiányosságokon pedig - szól a tájékoztató - csak felkészült, kipróbált, erkölcsi és nemzethűségi szempontból is megbízható szakemberekkel lehet úrrá lenni. Szükségesnek tartották a Kormánybiztosság szlovákiai részlegének felállítását is, hogy az áttelepítendő magyarok gazdasági és pénzügyi érdekvédelmét eredményesen lehessen ellátni.[29]

Csaknem ezzel egyidőben - 1947. február 9. - a Legfőbb Állami Számvevőszék a Kormánybiztosság gazdálkodását vizsgálta, és hasonlóan súlyos hiányosságokat tárt föl. A hivatali apparátust részben szerződésesek - akikkel írásbeli szerződést nem kötöttek - részben pedig a különböző hatóságoktól szolgálattételre kirendelt alkalmazottak alkották. Létszámuk a hivatalvizsgálat idején az engedélyezett 77 fővel szemben 145 fő volt. A Kormánybiztosság működési költségeit a Miniszterelnökség 'A hazai kisebbségek és az idegenben élő magyar állampolgárok gondozására' elnevezésű rovatának terhére biztosították, de az 1946)47. évi költségvetésben erről nem történt gondoskodás - hangsúlyozta a Számvevőszék. Megállapítoották azt is, hogy a hivatal kiadásainak jelentős hányadát nem szorosan az áttelepítésre, hanem szervezete kiépítésére (elhelyezési költségek, alkalmazottak illetményei, különféle beszerzések, kiküldetési költségek) fordították. Elsősorban azért - szól az indoklás -, mert az áttelepítéssel kapcsolatban érintett állami és önkormányzati hatóságok a szükséges szakképzett személyzetet nem tudták kellő számban rendelkezésre bocsátani.[30]

 

A M AGYAR ÁTTELEPÍTÉSI KORMÁNYBIZTOSSÁG SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE[31]

KORMÁNYBIZTOS
KORMÁNYBIZTOS HELYETTES
KÖZPONTI IRÁNYÍTÓ SZERVEK
Közigazgatási Osztály	Jogi Osztály	Gazda-sági Osztály	Pénzügyi Osztály	Közlekedési Osztály	Telepítési Osztály		Számvevőségi Osztály
					Mezőgazda-sági Osztály	Ipari-Kereskedelmi Osztály
KIRENDELTSÉGEK

 

A MAGYAR ÁTTELEPÍTÉSI KORMÁNYBIZTOSSÁG KIRENDELTSÉGEI[32]

SZÉKHELY	TERÜLETI ILLETÉKESSÉG
Miskolc	Borsod-Gömör, Zemplén, Abaúj vm.
Győr	Győr-Moson vm.
Pécs	Baranya vm.
Békéscsaba	Békés,Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok vm.
Komárom	Komárom-Esztergom vm.
Balassagyarmat	Nógrád-Hont vm.
Kecskemét	Dél-Pest vm.
Budapest	Fővárosi és Észak-Pest megyei Földhivatal illetékességén
Nyíregyháza	Hajdú, Szabolcs, és Szatmár-Bereg vm.
Tótkomlós	Csanád, Csongrád vm.
Baja	Bács-Bodrog vm.
Szekszárd	Tolna vm.
Székesfehérvár	Fejér, Veszprém vm.
Sopron	Sopron, Vas vm.
Kaposvár	Somogy, Zala vm.
Gyöngyös	Heves vm.

 

A Kormánybiztosságot ért támadások hatására 1947. március 31-én a miniszterelnök Jócsik Lajos felmentését javasolta. Ezen a minisztertanácsi ülésen döntöttek a Németországba való áttelepítésre kötelezett magyarországi német lakosság összeköltöztetése valamint a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény alapján Magyarországra áttelepített szlovákiai magyarok elhelyezéséről is. Ezt egészítette ki a Gazdasági Főtanács április 2-i határozata, amelyben az 'áttelepítendő magyarok letelepítésének előmozdítására ... a sváb kitelepítések és a magyarországi belső telepítések ügyeinek egyesítését' rendelte el a 'földművelésügyi miniszter irányítása alatt az Országos Földbirtokrendező Tanács, illetőleg a Földhivatal kezelésében.'[33] Ennek megfelelően az Áttelepítési Kormánybiztosságot és a német lakosság kitelepítését végző hivatalt azonnali hatállyal és teljes egészében összeolvasztották.

Az új kormánybiztos - Hajdú István (NPP) - kinevezésére néhány nappal később, április 10-én került sor.[34] A Kormánybiztosság új) vezetői lehetőségeik szerint igyekeztek a szervezet túlságosan széttagolt, és munkájában sem összehangolt apparátusát egységesíteni, a személyes ellentéteket oldani. A hatásosabb felügyelet, a gyorsabb ügyintézés, az áttelepítés céljaira rendelkezésre bocsátott pénzügyi fedezet gazdaságosabb felhasználása érdekében centralizációs javaslatokat tettek.

A központosító terveket nemcsak az irányítást ellátó földművelési miniszter, de a Gazdasági Főtanács és a miniszterelnökség is támogatta.

Megszűnt a Vegyesbizottság mellett működő kormánymegbízott tisztsége, a pozsonyi meghatalmazott pedig egyszemélyben az Áttelepítési Kormánybiztosság ottani kirendeltségének is a vezetője lett. A Vegyesbizottság ún. perszonálunióba került a Kormánybiztossággal, aminek főként személyi konzekvenciái voltak. A Vegyesbizottság elnöke dr. Bólya Lajos (SZDP), tagjai pedig dr. Zsolt László az Országos Földhivatal Telepítési Főosztályának, valamint Berecz Kálmán az Áttelepítési Kormánybiztosság pozsonyi kirendeltségének vezetője lettek. A vagyonösszeírást végző szerveket - beleértve az ellenőrzőket, valamint az összeíró bizottságok munkájának szakértői ellenőrzését - közvetlenül a kormánybiztos felügyelte.[35]

A gyakorlati folyamatoknak inkább megfelelő hivatali átszervezéseket 1947 augusztusában hajtották végre.

A Kormánybiztosság eredményes telepítési tevékenységét azonban továbbra is erőteljesen behatárolták a rendelkezésére álló anyagi lehetőségek. A szlovákiai magyarok megfelelő módon történő letelepítéséhez ugyanis legalább 300 000 kat.hold földterületre lett volna szükség, ehelyett csupán 70 000 kat. hold állt a hivatal rendelkezésére. Hasonlóan nagy különbséget regisztráltak a házak tekintetében is. Így a Kormánybiztosság a sorozatos átszevezés ellenére sem tudta feladatát maradéktalanul ellátni.

Az Áttelepítési Kormánybiztosság hivatalát a minisztertanács 1949. június 1-jei hatállyal megszüntette, természetesen ezzel egyidőben a vezetőit - dr. Hajdú István, dr. Bólya Lajos, dr. Avar László -, valamint Vándor József pozsonyi meghatalmazottat a további munkavégzés alól felmentette.