Egészségetmindenkinek... Gyakori betegségek és tüneteik A-tól Z-ig
menü

Gerincbetegségek

Az egyenes testtartás a gerinc és a rajta eredő izmok bonyolult együttműködésének az eredménye. A végtagok és a törzs izmai valamilyen módon végső soron kapcsolatban vannak a gerinccel.

A csigolyák alaka olyan, hogy mindegyikük egy csontos gyűrűszerű lyukat képez és így az egymás alatt fekvő csigolyák összességében a gerinccsatornát alkotják. Az agy folytatásában lévő gerincvelő és a belőle kilépő idegek lefutása így védett. A csigolyák egymáshoz kisizületekkel kapcsolódnak, így egymáshoz képest is el tudnak mozdulni.

A gerinc három szakasza

A gerinc nyaki és tarkórésze a nyaki gerinc; a felső hét csigolya, a csigolya közötti porckorongokkal igen mozgékony; ez a szakasz tartja a fejet.

Beszélünk hátról, és ezen a háti gerincet értjük; tizenkét csigolyából áll. Kevéssé mozgékony, mivel a bordák a mellkasban egymással összenőttek. „Csontos ketrec” szív és tüdő számára.

Beszélünk derékról, és ezen az ágyéki gerincet értjük. Öt csigolya alkotja és ugyancsak nagyon mozgékony.

Az utolsó csigolyán, valamint az alatta elhelyezkedő keresztcsonton nyugszik a testsúly. A keresztcsont és az alatta elhelyezkedő ülőcsont is egymással szorosan összenőtt csigolyákból áll.

A porckorongok mint ütközők

A csigolyák között rugalmas ütközők, a porckorongok, mint lökésgátlók helyezkednek el. Magasságuk mintegy egynegyede a csigolyákénak. A porckorongok külső erős tokból és egy belső kocsonyás magból állnak; önálló vérkeringésük nincs. A normális napi terhelés következtében a puha mag összenyomódik, így estére akár 2 centiméterrel is kisebbek lehetünk, mint reggel.

A fekvés tehermentesíti a gerincet. Ekkor a porckorongok a környező szövetből folyadékot szívnak fel, ismét feszessé, rugalmassá válnak. Annál tökéletesebben regenerálódnak, minél jobban ellazul a gerinc. A porckorong regenerációs képessége a kor előrehaladtával csökken.