Kutatási programok
Romániai magyar érettségizettek utánkövetése
Lezárt kutatás
Vezető: Papp Z. Attila
Kutatás időtartama: 2010-2011
Előzmények, kérdések, módszertan
Kutatásunk során a romániai magyar középiskolai végzősök tényleges továbbtanulási preferenciáit, stratégiáit akarjuk feltárni. Noha az elmúlt években készültek e témát is érintő szociológiai felmérések (ld. például: Mandel Kinga - Papp Z. Attila (szerk.): Cammogás. Minőségkoncepciók a romániai magyar középfokú oktatásban. Soros Oktatási Központ, Csíkszereda, 2007. 268.), azt gondoljuk, reálisabb képet a tényleges továbbtanulási útvonalakat feltárása által nyerhetünk. A jelenlegi kutatás eltérő módszertannal készülne, és ezúttal nem a végzős diákokat keresnénk meg, hanem a kibocsátó közegének számító egykori középiskoláját, azon belül, pedig az egykori osztályfőnököket, akik minden bizonnyal rendelkeznek egykori diákjaik érettségi utáni sorsáról. E módszerrel a korábbi kutatásoktól eltérően nem azt tudjuk meg, egy érettségizett diák hol szeretné felsőoktatási tanulmányait végezni, hanem ténylegesen hol végzi tanulmányait.
A kutatás során regionális bontásban felvázolhatnánk a felsőoktatási továbbtanulási útvonalakat, illetve a tényleges szakválasztások területi sajátosságait is. Ugyanakkor arra is választ kaphatunk milyen mértékben, illetve mit tanulnak külföldön (elsősorban) Magyarországon az érettségizett romániai magyar fiatalok.
A kutatás alapkérdése, milyen területi jellemzők befolyásolják a tovabbtanulási útvonalakat. Kérdés, a felsőoktatás expanziója milyen mértékben termel ki lokalitásokat. Míg korábban azt tapasztaltuk, hogy a felsőoktatási továbbtanulási szándékok egyre inkább lokális jellegeket is öltenek, kérdés a tényleges továbbtanulás e vágyakhoz képest milyen irányba mozdul el: a helyi társadalmak (kis térségek) avagy az egyetemi centrumok felé.
A kutatás lebonyolítása során megkeresnénk az összes romániai magyar iskolát (líceumot, illetve szaklíceumokat), ahol magyar nyelven is végeztek (mintegy 10.000 diák). A jobbára helyi kérdezőbiztosaink megkeresnék az elmúlt két vagy három iskolai tanév érettségizett osztályainak osztályfőnökeit, és a tanulói listákon végighaladva megtudakolja, a végzős érettségizett-e avagy sem, továbbtanult-e avagy sem, ha igen, hol, milyen szakon és nyelven.
A kutatás alapján egységes adatbázist hoznánk létre. Minden vonatkozó iskolában igyekszünk egy olyan kapcsolattartó személyt felkutatni, aki a következő években ezen adatbázis segítségével feltöltené az iskolájára vonatkozó adatokat. Az utánkövetési rendszer így önkitöltőssé, egyszersmind önfenntartóvá válna.
Módszertani szempontból tehát a kutatás újítást jelent, az információk felhasználása pedig elengedhetetlen a romániai magyar felsőoktatás fejlesztésének szempontjából. Az utánkövetési rendszer önkitöltővé válása hosszabb távon is tanévi pontossággal információkat szolgáltatna a tényleges továbbtanulásra vonatkozóan.
A kutatás során kétféle adatbázist hoztunk létre: az iskolák intézményi, illetve a tanulói adatbázist.
Eredmények
- Márton János - Papp Z. Attila: Végzős középiskolai diákok továbbtanulása és utánkövető rendszere. In Szikszai Mária (szerk.): Az erdélyi magyar felsőoktatás helyzete és kilátásai. Támpontok egy lehetséges stratégiához. MTA Kolozsvári Területi Bizottsága, Kolozsvár, 2010. 149-215.
Kutatási értékelés
Az utánkövetést évente ajánlatos lenne megismételni, hiszen idősoros adatok birtokában kapnánk reálisabb képet a középfokú oktatás és a felsőoktatás közötti átmenetről – kisebbségi helyzetben. A 2010/2011-es évben érettségizettek vonatkozásában sikerült újra adatfelvételt készíteni, ám forráshiány miatt 2012-ben már nem.
