Egészségetmindenkinek... Gyakori betegségek és tüneteik A-tól Z-ig
menü

Cikkek, érdekességek

Az elhízás veszélyei

2017. november 20. | vissza a cikkekhez

A testsúly túlzott gyarapodását a legtöbb ember nem veszi tudomásul, pedig sem az életkilátás, sem az életminőség szempontjából nem közömbös a testsúlyunk. Elhízott embertársaink mintha nem vennék észre a szaporodó kilogrammokat, nem változtatják meg helytelen étkezési szokásaikat.

Az elhízás veszélyei

 Elhízásnak a szervezet zsírtartalmának túlzott mértékű felhalmozódását nevezzük. Elhízásról akkor beszélünk, ha a szervezetben a zsírszövetfelesleg a kívánatos testsúlyt 20%-kal, vagy ennél is nagyobb mértékben meghaladja. Az elhízás az orvosi gyakorlatban az egyik leggyakoribb, legnehezebben kezelhető, és a legtöbb kudarccal járó betegség.

 

 

A test zsírtartalmának pontos mennyiségi meghatározása kifinomult módszereket igényel, melyek a mindennapi gyakorlatban nem állnak rendelkezésre, de a legtöbb esetben a zsírfelesleg megállapításához elegendő a fizikális vizsgálat.

A halálozási mutatók az elhízás mértékével párhuzamosan emelkednek, a 130%-os relatív testsúlya halálozási arány 35%-os növekedésével jár, a 150%-os relatív testsúly pedig a halálozási arány több mint kétszeres emelkedésével. Az elhízást a WHO is a tíz legsúlyosabb betegség közé sorolja, és nem véletlen, hogy Amerikában a biztosítótársaságok az elhízott emberekkel csak felemelt díjért kötnek életbiztosítást.

Becsült adatok szerint Magyarországon a férfiak 30%-a és a nők 45%-a elhízott. Hazánkban a 15 évesnél idősebb népesség 38%-a él 15%-os, vagy ennél is nagyobb súlyfelesleggel. A nők között az elhízás kétszer gyakoribb a rossz szociális körülmények között élőknél. Az elhízottak aránya növekvő tendenciát mutat.

Az elhízás mind a megbetegedések aránya (morbiditás), mind a halálozás (mortalitás) jelentős növekedésével jár. Az elhízás komoly kockázati tényezőnek tekintendő, mert számos megbetegedés gyakrabban fordul elő elhízott személyekben.

Ezek közül a legfontosabbak és leggyakoribbak:

  • a magas vérnyomás,
  • az érelmeszesedés,
  • a cukorbetegség,
  • a szív koszorúsereinek a betegsége és a
  • kopásos ízületi megbetegedések.

De az elhízottaknál a thromboemboliás kórképek, egyes tápcsatorna-betegségek, az epekövesség, a köszvény, bizonyos daganatos- és bőrbetegségek is gyakrabban jelentkeznek. A műtétek kockázata is nagyobb a túlsúlyos egyéneknél.

A zsírfelesleg lerakódása a testtájak szerint különböző, és a zsírpárnák elhelyezkedése nem azonos következményekkel jár, a hasüregen belüli zsír veszélyesebb, mint a bőr alatti zsírszövet felszaporodása. A has területére koncentrált elhízásban (magas derékmedence méretarány esetén) lényegesen nagyobb a cukorbetegség, az agyi katasztrófa, a coronariabetegség és a korai halál veszélye, mint az azonos mértékben elhízott betegekben, akiknél a derék-csípő méretarány alacsony.

Az elhízás okai

Az elhízás fő oka a túlzott kalóriabevitel és a mozgásszegény, ülő életmód, a fizikai aktivitás elégtelensége. Ha valaki többet fogyaszt, mint amennyit elhasznál, annak a testsúlya gyarapodik.

Az öröklés, a genetikai tényezők szerepe 33%-ban figyelhető meg, és a regionális zsírmegoszlásban fontosabb, mint a szervezet összzsírtartalmában. Vannak kórképek, melyek elhízást idéznek elő, de az elhízott betegek alig 1%-ában található csak hormonzavar (hasnyálmirigy-daganat, pajzsmirigy-elégtelenség, petefészek-rendellenesség stb.).

 

 

Gyakran psyhés tényezők állnak az elhízás hátterében, egyesek bánatukban sokat esznek, mások deviáns étkezési szokások („nagy zabálás", éjszakai étkezés stb.) révén vesznek fel extrém mennyiségű kalóriát.

Bizonyos gyógyszerek (steroidok, psychoaktív gyógyszerek) tartós szedése is előidézhet tetemes súlygyarapodást. Elhízás, különösen a relatíve gyorsan bekövetkező testsúlynövekedés esetén orvosi kivizsgálásra van szükség.

Az elhízás kezelése

Az elhízás kezelésének nincsen egyetlen, önmagában hatásos módszere. A kezelés szempontjából legfontosabb a beteg elhatározása, akaratereje, önfegyelme, motivációja, de fontos a jó orvos-beteg kapcsolat is.

A betegeknek meg kell érteni, hogy nem fogyókúrára, tehát a táplálkozás rövid ideig tartó, drasztikus megszorítására, hanem az étkezési szokásaik tartós megváltoztatására, több mozgásra, egyszóval életmódváltozásra van szükségük.

Soha ne azt keressük, hogy mit együnk, hogy fogyjunk! Tudomásul kell venni, hogy a testsúlyfeleslegtől csak tartós kalóriamegvonással, koplalással lehet megszabadulni.

A helyes táplálkozásra vonatkozó szabályok ebben az esetben is érvényesek. A legtöbb veszélyt a zsírban és egyszerű szénhidrátokban, cukrokban gazdag, rostszegény étkezés jelenti, tehát csökkenteni kell a nagy mennyiségű kalóriát tartalmazó ételek, a zsírok, egyszerű cukrok felvételét, és inkább az összetett szénhidrátok, és a feldolgozhatatlan rostok fogyasztása javasolt. Az ésszerű kalóriamegvonás nem okoz szenvedést, egy pohár joghurttal összekevert búzakorpa, vagy egy tál saláta megszünteti az éhséget, kalóriafelvételt mégsem jelent. De a kalóriabevitel csökkentésén kívül szükség van az energiafelhasználást fokozó fizikai igénybevételre, rendszeres tornára, úszásra. Az izomműködés csökkenti a zsírszövet mennyiségét, a rendszeres testmozgás tehát fenntartja a zsírmentes testtömeget.

A kövérség gyógyszeres kezelése nem veszélytelen, kockázatuk miatt ezek a szerek inkább kerülendők. Súlyos elhízás, vagy életet veszélyeztető szövődmény esetén ma már a sebészeti beavatkozás a választandó kezelés. A gyomor térfogatának műtéti úton történő beszűkítése révén jelentős, 40-60 kg-os testsúlyredukció is elérhető.

Az ember külső megjelenése befolyásolja fellépésünket, magatartásunkat, életminőségünket. Nem közömbös, hogy nehézkesen vagy könnyen tudunk-e mozogni, egészségesek maradunk-e. A legtöbb túlsúlyos ember önmaga előtt sem ismeri el szívesen testsúlyának túlzott gyarapodását. Bár a hízás folyamata többnyire szembeszökő, sokan mégsem hajlandók tudomásul venni, csak akkor, amikor már az elhízás következményei, a betegségek is fellépnek. Pedig a megelőzés, a túlzott kalóriabevitel időben történő beszüntetése könnyebb, mint az elhízás késői orvoslása.

A gyógyulás, a testsúly lassú, de konzekvens csökkentése megvalósítható, de ehhez a tényekkel szembe kell nézni, kritikusan kell szemlélni önmagunkat.

Választ kell adnunk a kérdésekre:

  • Mióta és miért vagyok kövér?
  • Tehetek róla?
  • Akarok-e megváltozni?
  • Mi a fontosabb: az étkezés vagy az élet?

Ha valkiben az elhatározás megérlelődik, és le tudja győzni önmagát, a cél elérhető.