Egészségetmindenkinek... Gyakori betegségek és tüneteik A-tól Z-ig
menü

Cikkek, érdekességek

Mi okozhat szédülést?

2017. november 23. | vissza a cikkekhez

Aki utazott már ringlispílen, aki egyszer alaposan felöntött a garatra, aki véletlenül beütötte a fejét a szemöldökfába, akit a táncosa jó erősen megfogott, megtapasztalhatta, milyen érzés az, amikor forog velünk vagy körülöttünk a világ.

Mi okozhat szédülést?

A szédülés a belső fül megbetegedéseinek jellegzetes tünete.

A szédülés tüneteinek ismertetése

A szédülés különös jelenség: mozgás érzése, amikor valójában nincs mozgás, vagy testmozgáskor a mozgásérzés kóros felfokozódása.

A szédülés érzete rendkívül különböző lehet, így nem csupán forgásérzés, hanem dőlés, előre- vagy hátraesés, esetleg szabálytalan, földrengésszerű mozgás érzéseként jelentkezhet, és többnyire az egészséges egyensúlyozás nehézségével vagy megszűnésével társul.

A szédülés érzetét szubjektívnek nevezzük, ha a beteg úgy érzi, mintha a környezethez képest elmozdulna, ezzel szemben a szédülés objektív, ha a beteg azt érzi, hogy a környezet mozdul el hozzá viszonyítva.

 

 

A szédülés a belső fül, a belső fülből eredő VIII. agyideg, valamint az ehhez tartozó agytörzsi és kisagyi pályák működészavarának, károsodásának a tünete.

A szédülés rendszerint hirtelen kezdődik, és egyes esetekben olyan súlyos lehet, hogy a beteg sem állni, sem járni nem képes, és eleshet, ha nem kapaszkodik. Előfordul, hogy a szédülés testhelyzet-változásra, fej-, vagy szemmozgásra fokozódik. A szédülést gyakran kíséri hányinger, hányás, fejfájás, fülzúgás és halláscsökkenés.

A szédülés lehetséges okai

A szédülésnek centrális, azaz központi vagy perifériás oka lehet.

  • A központi eredetű szédülés leggyakrabban agyi érelmeszesedés következménye, de sclerosis multiplex, jó- vagy rosszindulatú agy-daganat tünete is lehet.
  • A perifériás típusú szédülés klasszikus formája az u.n. Meniere-syndroma, amely rohamokban jelentkező szédüléssel, fúvó jellegű fülzúgással és gyakran halláscsökkenéssel társul. A roham 1-8 óráig tart, amely ismétlődik.

A vírusos ívjáratgyulladás (labirinthitis) esetén néhány napig, esetleg 1 hétig tartó folyamatos szédülés jelentkezik, amelyet átmeneti halláscsökkenés és fülzúgás kísér. A javulás több hétig is eltarthat, ez idő alatt a hirtelen fejmozgások hatására még jelentkezhet a szédülés. Az érintett fül hallása normalizálódhat, de előfordul, hogy tartós károsodás marad vissza. A fiatalkori, féloldali halláskárosodások egyik oka a vírusos labirinthitis.

Az egyensúlyszerv ideggyulladása esetén többnyire egy alkalommal jelentkezik szédüléses roham, a hallásfunkció károsodása nélkül. A szédülés azonban több napon vagy héten át ismétlődhet. Az oka ismeretlen, néha felsőlégúti hurut után észlelhető, feltehetően vírusfertőzés következménye.

A traumás eredetű szédülés a koponyát ért ütés következménye. Agyrázkódás esetén a tünetek néhány nap alatt megszűnnek, de a belső fülön áthaladó koponyaalapi törések súlyos szédüléshez, és az érintett fül teljes süketségéhez vezethetnek.

A szédülés egyik leggyakoribb típusa az ún. pozicionális szédülés. Ebben az esetben a fej helyzetváltozása idézi elő az átmeneti szédülést. Fekvő helyzetből való felülés, felállás, illetve a lefekvés váltja ki a szédülést. Súlyosabb esetben a fej elfordítása, előre- vagy hátrahajlítása akár elesést is kiváltó szédülést provokálhat. Ez a típusú szédülés rendszerint csak percekig tart, de többnyire halmozottan fordul elő, és a helyzetváltozás gyakori ismétlése megszokáshoz vezet. Ezeket a tüneteket leginkább a nyakigerinc kopásos megbetegedéseihez társuló vérellátási zavar idézi elő.

A szédülés tehát lehet ártalmatlan, múló jelenség, de lehet súlyos betegség tünete is.

A mozgásképtelenséggel, egyéb tünetekkel járó, súlyos szédüléses roham esetén a betegek rendszerint azonnal orvoshoz fordulnak, az enyhébb szédülést azonban sokszor elviselik és elhanyagolják.

Ismétlődő, esetleg fülzúgással, vagy hallásromlással társuló szédülés esetén orr-fül-gégész szakorvoshoz kell fordulni! A szédülés okának a megállapítása, a diagnózis tisztázása csak speciális vizsgálatok segítségével lehetséges, és a szédülés gyógykezelése is szakorvosi feladat.

 

 

A szédülés kezelése

A szédülés gyógykezelésére sajnos kevés specifikus gyógyszer áll rendelkezésünkre, de ma már léteznek olyan készítmények, melyek a szédülés érzetét csökkentik, és a kísérő vegetatív tünetek (pl. hányinger, hányás) is enyhíthetők.

Az akut szédüléses roham esetén fontos az ágynyugalom.

A krónikus vagy ismétlődő szédülés esetén pedig lényeges kezelési mód az edzés. A fizikai aktivitás ugyanis fokozza a központi idegrendszer kompenzáló képességét. Érelmeszesedéssel járó szédülés esetén indokolt lehet értágítók adása, a nyaki gerinc kopásos betegségeihez társuló szédülés esetén pedig hatásos eljárás a fizioterápia, különösen a súlyfürdő és a gyógytornakezelés.