Egészségetmindenkinek... Gyakori betegségek és tüneteik A-tól Z-ig
menü

Gerincbetegségek

Gerincferdülés (scoliosis)

A köznyelv gerincferdülésnek nevezi a gerincoszlop oldalirányú görbületét, amely rendkívül gyakran fordul elő. A 10-16 éves gyermekek 2-3%-ának van kimutatható gerincferdülése.

Érdekes, hogy a kislányok inkább érintettek, a gerincferdülés 2-3-szor gyakrabban fordul elő a lányoknál, mint a fiúknál.

A gerincferdülés az esetek többségében a serdülőkor kezdetén jelentkezik, és a növekedés ideje alatt gyorsan romolhat, ezért a súlyosabb gerincdeformitás és a következményes panaszok elkerülése céljából igen fontos az elváltozás korai felismerése.

Az esetek túlnyomó részében a gerincferdülés jól kezelhető, a gerinc stablizálása konzervatív terápiával elérhető, és csak kivételesen van szükség műtétre.

A gerincferdülés tünetei

A gerincferdülés sokáig észrevétlen maradhat, mert egyenes testtartás mellett az enyhe eltérés nem mindig látható, és kezdetben a gerinc két oldalának az asymmetriája sem szembetűnő.

Rendszerint másodlagos jelek hívják fel a figyelmet a gerincferdülésre. Gyanújelként értékelendő, ha az egyik váll magasabban áll, mint a másik, ha a medence nem vízszintes, ha a ruha nem áll egyenesen a gyermeken, vagy ha a hátizomzat a jobb és baloldalon különbözőnek látszik.

A gerincferdülést többnyire mégsem ezeknek a jeleknek az alapján veszik észre, hanem akkor, amikor előrehajló testhelyzetben megtekintik a gyermek hátát, a gerinc szabálytalanságai ugyanis előrehajláskor jobban láthatók. Az elváltozást általában az iskolaorvos, ritkábban a szülők fedezik fel, de gyakran csak a felnőttkori panaszok vezetnek a gerincferdülés felismeréséhez. Az enyhe esetek tünet- és panaszmentesek.

Jellegzetes kezdeti panasz a háti és deréktáji fáradtság, amely főleg hosszabb ülés, állás után jelentkezik. Később tartós derék- és háti izomfájdalmak jelentkezhetnek. Jellegzetes a terhelésre fokozódó fájdalom, amely hullámzó, és visszatérő jellegű. Nagyobb mértékű scoliosis mellett nem ritka az alsó végtagokba sugárzó derékfájdalom, és a bordamenti idegzsába sem.

A gerincferdülés általában S-alakú görbülettel jár, és mindkét irányban közel azonos mértékű domborulattal rendelkezik. Minél nagyobb az oldalirányú görbület, a scoliosis annál súlyosabb. A gerincferdülés a gerinc tengelyének több-kevesebb elfordulásával, torziójával és a mellkas deformitásával, másodlagos bordapúp kialakulásával jár.

A gerincferdülés okai

A gerincferdülésnek számos oka lehet, de legtöbbször az ok ismeretlen. A csigolyák különböző fejlődési rendellenességei, porcfejlődési zavarok idézik elő a veleszületett scoliosisokat. Balesetek, csigolyatörések, gyulladásos gerincbetegségek (pl. tbc) másodlagos következménye is lehet gerincferdülés, de izombénulások, gyermekparalízis, centrális eredetű bénulások, izombetegségek, valamint mellkasi műtétek után is kialakulhat jelentős gerincdeformitás.

A gerincferdülés a pubertás, illetve a növekedés ideje alatt romlik elsősorban, és a növekedés lezárulása után már csak 1-3 fokos rom-lás következik be évenként. A prognózis a scoliosis mértékétől függ. Minél nagyobb a görbület, a gerinc annál kevésbé stabil, és annál hamarabb következik be a dekompenzáció.

A kórkép elhanyagolása azzal függ össze, hogy a gerincferdülés a gyermek- és fiatal korban nem okoz panaszokat, fájdalom csak kivételesen fordul elő. A beteget általában az izomelégtelenséggel járó fáradtság, másodlagos izomfájdalmak, majd az életkorhoz viszonyitva korán jelentkező kopásos gerincelváltozások tünetei viszik el orvoshoz. Felnőtt korban a tünetek az idővel párhuzamosan fokozódnak, és a változókor után bekövetkező csontritkulás is növelheti a panaszokat.

Szerencsés esetben a szülők, pedagógusok, iskolaorvosok észreveszik a gyermekek gerincferdülését, és akkor időben megkezdődhet a gyógykezelés. A diagnózis a fizikális és a röntgenvizsgálaton alapul.

A korai diagnózis rendkívül fontos a folyamat romlásának a megelőzése, a megfelelő sport és pályaválasztás szempontjából. A korán megkezdett és folyamatos kezelés révén az esetek túlnyomó részében stabilizálható a gerinc állapota, és megállítható vagy mérsékelhető a deformitás romlása.

Gerincferdülés esetén nem ajánlatosak a féloldalas sportok, mint például a tenisz, a vívás, a súlylökés, a diszkoszvetés stb., viszont kiemelkedően fontos az úszás.

A gerincferdülés kezelése

A gyógykezelés legfontosabb eleme az éveken át folyamatosan végzett, célzott gyógytorna, amely a gerinc mobilizálása mellett a hátizomzat megerősítését szolgálja. Súlyosabb esetben a gyógytorna mellett kiegészítésképpen átmenetileg szükség lehet fűzőre, gipszágyra, gipszkorzettre is. A fűző tartja ugyan a gerincet, de gyengíti az izomzatot, ezért csak rövid ideig tartó viselése javasolható. Ha a gerinc deformitása igen súlyos, a háti görbület mértéke meghaladja az 50 fokot, vagy az ágyéki görbület a 30 fokot, akkor mérlegelni kell a gerincstabilizáló műtét elvégzését.

A serdülők jelentéktelennek látszó gerincferdüléséből néhány esztendő leforgása alatt súlyos deformitás alakulhat ki, amely rányomja a bélyegét a gyermekek egész életére. Ezért nem mindegy, hogy az elváltozást mikor fedezik fel.

A szülők, nagyszülők felelőssége igen nagy, a közömbösség, a figyelmetlenség súlyos következményekkel járhat. A gyermek testi fejlődését figyelemmel kell kísérni, és ha a gerincén szabálytalanságot észlelnek, vizsgáltassák meg a gyermeket szakorvossal. Felfedezett scoliosis esetén pedig szigorúan meg kell követelni, hogy az előírt gyógytornát a gyermek valóban naponta, előírás szerint végezze.

Az éveken át végzendő gyógytorna akaratot, kitartást követel, melyhez a gyermeknek segítséget kell nyújtani. Végül fontos annak a belátása, hogy a gerinc szerény deformitása is csökkenti a terhelhetőséget, és ezt a foglalkozás megválasztásakor figyelembe kell venni.