Egészségetmindenkinek... Gyakori betegségek és tüneteik A-tól Z-ig
menü

A láb betegségei

Lúdtalp és harántsüllyedés

Lúdtalp és harántsüllyedés

A lábfej csont-, ízületi-, és szalagrendszere szerény méretéhez képest hallatlan teherbírással rendelkezik; álláskor, járáskor, munkavégzés során, évtizedeken keresztül viseli a test súlyából és a többletsúlyokból fakadó megterhelést.

A boltozatok páratlan szilárdságát és teherbíró képességét az építészetből ismerjük. A lábfej csontos vázának rugalmas teherbíró képességét egy hosszanti és egy harántboltozat, valamint a boltozatokat rögzítő szalag- és izomrendszer biztosítja. Ha homokban járunk, akkor szépen kirajzolódik a talpak terhelési felszíne, a boltozatok jól felismerhetők, és látható, hogy a súly nem egyenletesen oszlik el a talp egész területén, hanem bizonyos pontokban koncentrálódik.

 

Hogy a testsúly hatására ezek a kisméretű boltozatok nem omlanak össze, arról az erős szalag- és izomrendszer gondoskodik. A lábboltozat fenntartásához valójában állandó izommunkára van szükség. Az izomzat működésének azonban határai vannak, ezért huzamos állás vagy hosszú gyaloglás után fáradságot, olykor fájdalmat érzünk a lábszár és a láb izmaiban.

Normál körülmények között a lábfej teherbírása és igénybevétele között egyensúly áll fenn, az egészséges láb alkalmazkodik a terheléshez, és ezt huzamos időn át elviseli.

A lábfej statikai rendszerének az egyensúlya azonban számtalan okból,

  • veleszületett felépítésbeli hibák,
  • szalaggyengeség következtében,
  • ismétlődő, túlzott igénybevétel,
  • baleset,
  • betegség,
  • vagy egészségtelen cipők hatására megbomolhat.

Az egyensúly megbomlásából mindig relatív túlterhelés származik, és ilyenkor következményes deformitások, panaszok és betegségek alakulhatnak ki.

Amikor a láb boltozatát egyensúlyban tartó izomzat és szalagrendszer kifárad és meglazul, a hosszanti és harántboltozat fokozatosan lelapul, kialakul a leggyakoribb statikai lábbetegség: a lúdtalp vagy bokasüllyedés, illetve a harántsüllyedés.

A lúdtalp minden életkorban kifejlődhet, és a jelentéktelen, panaszokat nem okozó formától, a komoly fájdalmakat, járásképtelenséget okozó elváltozásig, minden átmenet előfordulhat.

Csecsemőkorban a lábfej boltozatait kitöltő zsírpárnát ne téveszszük össze a bokasüllyedéssel; a csecsemők nem lúdtalpasok. Előfordul, hogy amikor a kisgyermek feláll, a bokája bedől, mert ilyenkor az aktív izommunka még nem elegendő a boltozat fenntartásához. Ez többnyire átmeneti állapot, mivel a boltozatok csak később, a 2. évben, a zsírpárnák megfogyatkozásával, illetve az izomtónus növekedésével fokozatosan alakulnak ki. A kisgyermekkori lúdtalp kifejlődéséért gyakran a szülők felelősek, amikor a túltáplált, még gyenge izomzatú babát túl korán járni, sétálni kényszerítik. A szülők ne erőltessék a járást, a gyermekek fejlődési üteme különböző, nem kell sürgetni ezt a folyamatot!

Kép: Csecsemőkorban a lábfej boltozatait kitöltő zsírpárnát ne téveszszük össze a bokasüllyedéssel

Serdülőkorban a gyors növekedéssel, a testsúly gyarapodásával a lábizomzat teljesítőképessége gyakran nem tud lépést tartani. Ebben a korban a gyermek aktivitása, igénybevétele is fokozódik, és az átlagos terheléshez sport, kirándulás, tánc is hozzájárul. Ugyanakkor a serdülő lábára sokszor egy felnőtt súlyának megfelelő teher nehezedik. A serdülőkorban jelentkező lábfájdalom azonban többnyire rövid ideig tart, átmeneti betétviselés mellett a láb izomzata alkalmazkodik a megterheléshez, megerősödik, és a panaszok megszűnnek.

Az elhízás a lábfej tartós statikai túlterhelése miatt, minden életkorban kedvezőtlen hatású. Másállapotban a testsúly 10-15 kg-os növekedése ugyancsak többlet igénybevételt jelent, ezért helyes, ha a kismamák a szülés előtti hónapokban magas szárú cipőt és betétet viselnek. Ha a fiatalkori lúdtalphoz foglalkozási túlterhelés (pincér, fodrász, fogorvos, szövőnő stb.), vagy a testsúly túlzott növekedése társul, és a láb nem tud megfelelni a fokozott követelményeknek, akkor megjelennek a panaszok. De rendkívül ártalmas a hegyes orrú, tűsarkú cipő viselése is, amelyben a láb élettani terhelése megváltozik, és a súly abnormálisan az előlábra, a harántboltozatra nehezedik, ugyanakkor a lábujjak közép felé, egymáshoz préselődnek. Ennek a lábbelinek egyenes következménye a harántsüllyedés, a bütyök és a kalapácsujjak kialakulása.

Ha az izomzat a túlzott igénybevétel miatt kimerül, a terhelés a szalag- és csontrendszerre tevődik át. A fájdalmas, kifáradt izomzatú lábfej szalagjai fokozatosan megnyúlnak, a boltozatok lelapulnak, az izmok elcsúsznak a helyükről, és a szalagok, ízületi tokok a kóros helyzetben rögzítik az ellapult, deformált, súlyos esetben a talp felé domború lábfejet. Végül az egész test súlya nagyrészt a csontokra nehezedik. A csontok egymáshoz való helyzete is megváltozik, a lábfej ízületeinek a porcállománya degenerálódik, a lábtőcsontok szélein, a szalagok tapadásánál csontos növedékek képződnek, később az ízületek részlegesen el is csontosodhatnak.

A hosszanti boltozat lelapulása gyakran kombinálódik a harántboltozat lelapulásával. Ilyenkor a lábközépcsontok szalagos összeköttetése meglazul, a lábközépcsontok terpesztett helyzetbe kerülnek, és kialakul a jellegzetes bütykös lábfej, amelyhez gyakran a lábujjak részleges ficama, a lábujjak kalapácsdeformitása csatlakozik. Az ízületi árok helyett a talp bőrének feszülő kalapácsujjak alapperce alatt a talpon gyakran fájdalmas tyúkszemek fejlődnek, melyek sok hölgynek keserítik meg az életét.

A lúdtalp kialakulásának fázisai

A lúdtalp kifejlődésében 3 stádiumot különböztetünk meg.

Kezdetben a fájdalom nem állandó, csak nagyobb terhelés után jelentkezik, később, amikor az izomzat görcsös állapota rögzül, és zsugorodások, deformitások alakulnak ki, a fájdalom állandósulhat. Végül a lábfej eltorzul, és merevvé válik.

A lúdtalp kezelése

A lúdtalp gyógykezelése ortopéd szakorvosi feladat.

A gyermekkori lúdtalp kezelésében a legfontosabb a gyógytorna. A gyermekláb talpizmainak az erősítése érdekében fontos a lábujjhegyre állás és lábujjhegyen, a sarkon, és lábélen való járás, valamint a lábujjak működtetése. A gyermek a lábujjaival vegyen fel kisebb tárgyakat, fadarabokat, és azt vigye. A tornán kívül jó hatású a fapapucs viselése, és nyáron a mezítlábjárás. A sarokcsont fejlődési hibáiból származó lúdtalp esetén a cipő belső sarkának a megemelése segíthet a láb egészséges irányú fejlődésében. Nagyobb gyermekek és felnőttek részére lúdtalpbetét viselése javasolt. A lábfej súlyosabb deformitásaival társuló panaszok esetében, ha a konzervatív kezelés eredménytelen, műtéti megoldás jöhet szóba.

A lábfej területén jelentkező fájdalom oka azonban nem minden esetben a lúdtalp vagy a harántsüllyedés. A lábujjak közötti idegek, valamint a lábközépcsontok és lábujjak közötti ízületek rendkívül gyakran okoznak makacs, nehezen múló fájdalmakat. A metatarsalgiának nevezett fájdalmakat el kell különíteni a lábfej statikai eredetű panaszaitól. Az elkülönítő kórisme különösen akkor nehéz, ha ezek az elváltozások együttesen, egymással társulva jelentkeznek.

Ismét divat a hegyes orrú, magas sarkú cipő. Sok fájós lábú nőbeteg ismeretében tanácsolom, mielőtt a táncos lábú 20 évesek egy újabb tűsarkú cipőt vásárolnának, nézzék meg jól a nagymama lábait, merengjenek el a bütykök és tyúkszemek láttán, és kérdezzék meg, vajon elégedettek-e a műtétek eredményével