Egészségetmindenkinek... Gyakori betegségek és tüneteik A-tól Z-ig
menü

Légzőszervi betegségek

Rekedtség

Megszokott, mindennapos jelenség, hogy az ember bereked. Elég egy pohár hideg víz, huzamos, hangos beszéd vagy meghűlés - és „elmegy" a hangunk, csak suttogni tudunk, vagy azt sem.

 A rekedtség közismert, gyakori tünet, amely a hangszalagok különböző eredetű működészavarának a következménye, és amely a legtöbb esetben rövid idő alatt megszűnik.

Mivel a rekedtség nem fáj, és az esetek túlnyomó részében csupán múló kellemetlenség, gyakran akkor sem tulajdonítanak neki jelentőséget, amikor komoly betegség tüneteként jelentkezik. Tudnunk kell, hogy a rekedtség oka nemcsak ártalmatlan, hanem rosszindulatú betegség is lehet, ezért a tartós rekedtséget komolyan kell venni.

A rekedtséget okozó jóindulatú elváltozások között leggyakrabban a különböző típusú gyulladások, hangszalagcsomók, és hangszalagpolipok fordulnak elő.

A heveny gégegyulladás leggyakoribb oka a vírusos felsőlégúti hurut, de jelentkezhet hörghurut, tüdőgyulladás, influenza kapcsán, és gyermekkori fertőzőbetegségekben, kanyaróban, szamárköhögésben, diphteriában is. A hangszalagok túlerőltetése, allergia, a gége nyálkahártyáját irritáló gázok, gőzök, és a cigarettafüst egyaránt okozhatnak heveny vagy idült gégegyulladást.

A rekedtség, gégegyulladás tünetei

A gégegyulladás (laryngitis) legszembetűnőbb tünete a hang megváltozása. A beszéd érdessé, reszelőssé, mélyebbé és halkabbá válik, akár beszédképtelenség is jelentkezhet, amelyhez kaparó érzés, torokfájdalom, krákogási kényszer társulhat. A tünetek a gyulladás súlyossága szerint változnak. Komolyabb gyulladás esetén láz, rossz közérzet és nyelési panaszok is előfordulhatnak.

Laryngitis kezelésében a hang kímélése, a gégediéta, esetleg pára belégzése (pl. kamillás inhalálás) a torok Priesnitz-féle párakötése enyhítheti a panaszokat. Lázzal járó heveny gyulladás esetén antibiotikumra is szükség lehet.

Rekedtséggel, beszédképtelenséggel járhat az allergiás gégevizenyő, amely nehézlégzéssel, fulladással jár, és azonnali orvosi segítséget igényel.

A hangszalagok szélén gócos szövetfelszaporodás révén keletkeznek az „énekes-csomóknak" nevezett jóindulatú hangszalagcsomók. Ezek sima felszínű, páros képletek, melyeket a hangszalagok túlzott használata, helytelen hangképzés, kiabálás, sikítás, természetellenes mély hang használata idéz elő. Az elváltozás a sokat beszélő tanároknál, színészeknél, énekeseknél, ordítozó gyermekeknél fordul elő. Azok a csomók, melyek konzervatív kezelés hatására nem szűnnek meg, műtétileg eltávolíthatók.

Ugyancsak jóindulatú elváltozások a hangszalagpolipok, melyek a gége nyálkahártyájának idült vizenyője következtében alakulnak ki. A krónikus gégehuruthoz hasonlóan ezt is a rossz hangképzés, megerőltetés, dohányzás, különböző ingerlő anyagok, ipari gázok, vegyszerek belégzése váltja ki. A polipok rekedtséget és hangos, ún. stridoros légzést okoznak. Hangszalagpolipok esetén a dohányzás elhagyása, a károsító gázok és gőzök belégzésének a megszűntetése, a hangképzési szokások megváltoztatása mellett a helyi kezelések, szükség esetén lézeres mikrosebészeti beavatkozás teljes és végleges gyógyulást eredményez.

Mellkasi kórfolyamatokhoz társulva, és a pajzsmirigy műtéti eltávolítása kapcsán is kialakulhat rekedtség a gégét beidegző ideg sérülése miatt.

A tartós rekedtség leggyakoribb oka azonban a gége rosszindulatú daganata, a gégerák. A betegség elsősorban 50-70 év közötti férfiaknál fordul elő, akik erős dohányosok és alkoholizálnak. A hangszalagokból vagy a hangrésből kiinduló daganat rekedtséget okoz, amelyet a betegek a dohányzással magyaráznak, és mivel a rekedtség általában ártalmatlan, nem fordulnak orvoshoz. Később, a folyamat előrehaladtával nyelési fájdalom, fülbe sugárzó torokfájdalom, vérköpés, fogyás, és a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása társul a rekedtséghez. Pedig a betegség egyszerű vizsgálattal, gégetükrözéssel korán megállapítható, és időben végzett sugárkezeléssel csonkolás nélkül gyógyítható. A korai laphámsejtes gégerák eredményes terápiája a sugárkezelés, amelynek gyógyulási aránya 85-95% feletti. Elhanyagolt, előrehaladott folyamatok esetén a gége részleges vagy teljes eltávolítása válik szükségessé. A teljes gégekiirtás után a beszéd rehabilitációjára több lehetőség van: a nyelőcső és a légcső között készített járat segítségével, az ún. nyelőcsőbeszéd elsajátításával, vagy egy speciális hangforrás, a nyakhoz szorított készülék (elektrolarynx) alkalmazásával.

Tartós rekedtség esetén a mulasztás súlyos következményekkel járhat, ezért minden 2 hétnél tovább tartó rekedtség esetén szakorvoshoz kell fordulni.